• A R C H Í V • Egy olyan EP, amely nem húz határt semmilyen hónap vagy év közé, egyszerűen csak elsimít minden nehézséget és rossz emléket. Ez az, amit a Bob Moses formációja megfoghatatlanul tökéletesen képes kivitelezni a maga búskomor hangzásvilágával.
A kanadai elektróduó 2015-ben robbant be a köztudatba, Days Gone By címmel megjelent első nagylemezén hallhattuk először a Tearing Me Upcímű slágert, amelynek remixváltozata ugyanabban az évben elnyerte a Grammy-díjat a Legjobb remixfelvétel kategóriában. A Bob Moses a világ legnagyobb fesztiváljait vette célba a turné során, amelyet a tavaly megjelent második LP, a Battle Lines követett.
Fotó: Zackery Michael
Egy különlegesen összeforrott párosról van szó, ez tagadhatatlan. Noha az általános iskola és középsuli után szétváltak útjaik, kettőjük között annyira erős volt a kapocs és a közös zenei ízlés, hogy a külön eltöltött idő sem sodorta el egymástól őket túl messzire. Jimmy Vallance New Yorkba költözött, és hangmérnökként dolgozott, valamint trance és progresszív house stílusban indította be karrierjét. Tom Howie folytatta énekesi pályafutását, majd szintén New Yorkot vette célba egy év Berklee-n eltöltött tanulmányi idő után. Ekkor történt a sorsszerű találkozás: egy parkolóban futottak össze, ahol annyira meglepődtek a hirtelen pillanaton, hogy nem sokkal ezután béreltek egy apartmant, és életükben először duóként kezdtek zenéket írni.
Első kiadványuk, a 2012-ben megjelent Hands to Hold EP óta eltelt hét évet nem is lehetne szebben átkötni, mint a decemberben megjelent Unplugged EP-vel.
A lemez borítóján havas és rideg kép tárul elénk, minden ködös és kékes. Vajon mi fog történni ebben az elkövetkezendő negyed órában?
A Battle Lines nagylemez talán legkarakteresebb dalait választották ki, hogy egy lágy és mégis feszített hangzást tárjanak a hallgató felé.
A Heaven Only Knows ideális kezdés, elnyújtott refrén, suttogó vokállal alátámasztva. Nyugalmat érzünk, de éppen csak addig, amíg a zongoraleütések meg nem érkeznek. Egyik személyes kedvencem, a Back Down következik, még mindig ugyanabban az atmoszférában keringünk, a gitárdallam szépen, párhuzamosan követi a zongora által játszott ütemet, miközben művészin egészíti ki az énekszólamot.
A dal második fele érezhetően intenzívebb, jellegzetes a Tom Howie által képzett hangok sokasága, finom kiállás, majd himnikus befejezés zárja a második számot. Érkezik a Nothing But You, könnyít a lelkünkön, ismét egy érzékkel átkomponált verzió. A dal bővelkedik a váltásokban, de pont ez áll jól neki. Az EP zárószáma első hallásra ugyancsak egy Bob Moses-számként értelmezhető, figyelem és türelem kell hozzá, hogy felismerjük: a Duran Duran 1982-es, Rio című lemezén hallható Save A Prayer feldolgozása hallható. A zongora a kulcs, mert olyasfajta feszültséggel keretezi a lemezt, ami képes ünnepi hangulatban kiszakítani bennünket a kopottas hétköznapokból.
A teljes Unplugged EP alább hallgatható meg:
Eredeti megjelenés: 2020.01.26.
Link: phenomenon.hu
mCs|
